Mély bíborban a BS - telt ház a Deep Purple koncerten

Az előzetes beharangozónak megfelelően az együttes Ian Gillan énekessel, Steve Morse gitárossal, Roger Glover basszusgitárossal, Ian Paice dobossal és Don Airey billentyűssel érkezett az Aréna színpadára.
_{2006.02.27 09:21, Forrás: MTI}

_hirdetés

Zsúfolásig megtelt vasárnap este a Budapest Sportaréna: sokadszor köszöntötték a legkülönbözőbb korosztályokhoz tartozó hazai rockrajongók vastapssal, lábdobogással a mostani felállású Deep Purple tagjait. Szó se róla, a közel negyven esztendős brit rockcsapat ezen az estén rászolgált az ünneplésre.

Az előzetes beharangozónak megfelelően az együttes Ian Gillan énekessel, Steve Morse gitárossal, Roger Glover basszusgitárossal, Ian Paice dobossal és Don Airey billentyűssel érkezett az Aréna színpadára.

A kitűnően szerkesztett kétórás koncert a Rapture of a Deep című új album bemutatásával kezdődött. A publikum nem volt türelmetlen, nem követelte azonnal a régi kedvenceket, hálásan fogadta az új lemez dalait. Ezek a számok hosszú évek óta a legjobban közelítenek a klasszikus Purple hangzáshoz. Az első felvonás mintegy negyven percig tartott, majd az egyre forrósodó hangulatban egymás után jöttek azok a nóták, amelyekért a szép számú közönség összegyűlt.

Tomboló ováció fogadta a Machine Head albumról a Space Truckin, a Smoke on The Water, a Deep Purple In Rock lemezről a Lazy és a Mary Long című sikerdalokat. A végére maradt a hatvanas évek végéről származó, felejthetetlen Hush, majd a Black Nighttal búcsúztak a fiúk a hálás közönségtől, s köszönetképpen a fogadtatásért megszórták a közel állókat gitárpengetőkkel.

Az egész csapat keményen dolgozott az estén. A legjobban természetesen Steve Morse villogott, de fantasztikus szólózott Don Airey billentyűs is. Ian Gillan is kitűnően énekelt, bár a zenészek ezen az estén talán a "fejére nőttek". Különösebben nem brillírozott Ian Paice, az egyetlen eredeti Purple-zenész, valamint a szintén őstagnak számító Roger Glover, de mind a ketten igen magas színvonalon "vitték" a ritmusszekciót.

Az öreg rockereknek bizonyára hiányzott a két nagyágyú: a hosszú évek óta külön utakon járó Ritchie Blackmore gitárjátéka és Jon Lord mutatványa a billentyűkön, de ez a csapat is minőségi teljesítményt nyújtott. A hangminőségre sem lehetett különösebb panasz ezen az estén: a BS sokat bírált akusztikája ellenére is "jól átjött" a produkció. Talán a színpadkép lehetett volna izgalmasabb, de a látványnál szerencsére most a zene volt a fontosabb.