December 31-én történt - Megszületett a Szent Lőrinc-folyó és Kanada felfedezője

Jacques Cartier Saint-Malo -ban született 1491-ben, akit "Jakez Karter" néven kereszteltek meg.
_{2006.12.31 09:25, Forrás: wikipedia}

_hirdetés

A IX-X. században a vikingek fedezték fel Kanadát, majd a felfedezések korában egy velencei hajós, aki brit szolgálatba lépett, Giovanni Caboto érte el európaiként először Kanada partjait 1497-ben.

Jacques Cartier 1520-ban házasodott össze Catherine des Granches-el, aki egy hajótulajdonos családjának lánya volt. Nem született gyereke.

Életéről kevés adat maradt fenn, csak a felfedező útjai, azok viszont elég részletesen. Három alkalommal vezetett önállóan felfedezőutat Kanada partjaihoz. A Kanada partjaihoz vezetett expedíció előtt valószínűleg 1524-ben és 1528-ban Giovanni da Verrazzano kalóz hajóján, a személyzet tagjaként, eljutott Amerika partjaihoz.

1534-ben Jacques Cartier indult el az Észak-Nyugati Átjáró keresésére, így érkezett meg Kanada partjaihoz. A Szent Lőrinc-folyó és környékének, valamint számos szigetnek volt a felfedezője. Jacques Cartier a Szent Lőrinc-folyó öblében találkozott az indiánokkal, a micmac és a huron törzshöz tartozó irokézekkel.

Kanada, mint földrajzi név is első alkalommal 1534-ben jelent meg a Cartier úti beszámolójában. A szó eredete az irokéz falvak nevéből származik, a falvakat "Kanata"-nak nevezték, melyet Cartier az egész terülnek értelmezett. Amikor először hajózott be a Szent Lőrinc-öbölbe, és partra szállt, az irokézek törzsfőnöke, Donnacona kezdetben azt gondolta, hogy víz alatt élő és faházban lakik.

Az első expedíció 1534. április 20-a, és 1534. szeptember 5-e között

1532-ben Jean Le Veneur, Saint-Malo püspöke és Mont-Saint-Michel apát javasolta I. Ferenc francia királynak, hogy küldjön expedíciót az Újvilágba, az átjáró megkeresése végett, mely Indiába és Kínába vezet.

Cartier az India és Kína felé vezető Észak-Nyugati Átjárót keresve indult útnak 1534. április 20-án, Saint-Maloból, két hajóval, és 61 fővel a fedélzeten. Cartier először Új-Foundland partjaihoz érkezett meg húsz nappal később, 1534. május 10-én, ami Kanada partjainál a Szent Lőrinc-folyó torkolatánál található. A francia korona nevében azonnal bejelentette igényét a földre.

A felfedezés útja Új-Foundland Belle Isle fokánál kezdődött, majd behajózott az Szent Lőrinc-öbölbe. Június 12-én vagy 13-án láttak először indiánokat a "Land of Cain"-nél, a szárazföld belseje felől érkeztek, fókára vadásztak, ezeket "Beothuks"-oknak azonosította, akik ekkor még nem haltak ki. Mivel az Észak-Nyugati Átjárót kereste Kína felé, ezért hatolt be minden öbölbe, folyótorkolatba, remélve az átjáró megtalálását.

Hamar elérte a Cape Bretont, utána a Magdalen szigeteket június 26-án, június 29-én megérkezett a Prince Edward szigethez, anélkül, hogy tudta volna, hogy ez csak egy sziget. Megvizsgálta a tengerpartot. Ez a sziget a micmac indiánok területe volt, már az európaiak megérkezése előtt 2000 évvel is ott éltek. Cartier itt is partra szállt, ekkor találkozott néhány micmac indiánnal is, ez volt az első találkozás amerikai indiánok és a francia emberek között. Cartier később ezt a szigetet, mint "az elképzelhető leggyönyörűbb földterület"-nek ábrázolta.

A szigetet elhagyva július 4-én érkezett a Gaspé-félszigethez, 1534. július 7-én lépett partra, vele tartott egy francia pap is, aki elkísérte őt a hajón a tengeri útra, aki a partra éréskor hálaadó szentmisét mutatott be, Cartier pedig a francia királyság nevében birtokba vette a földet. A félsziget mentén továbbhajózva elérte a Gaspé öblöt. Több mint 200 irokéz indián halászott ezen a részen Stadcona indián faluból (ma Quebec). Kezdetben barátságosak voltak, de ez a kapcsolat rosszabbra fordult.

Cartier keresztet állít a Pointe-Penouille-nCartier bejelentette a francia igényt a területre július 24-én. A 30 láb hosszú keresztet, melyet a Pointe-Penouille helyen állított fel, rossz szemmel nézte Donnacona, az irokézek törzsfőnöke. Félve a kapcsolat megromlásától, Cartier azt hazudta a keresztre, hogy csak egy jelentéktelen jelzés. Ezek után az indiánokkal való találkozása barátságosnak volt mondható.

Amikor keresztet állított Saint-Servan-nál, és az Île Brion-nél, az indiánoknak egyértelművé vált, hogy ez nem csak jelentéktelen valami, hanem célt szolgálhat, a territórium kijelölését. Donnacona törzsfőnök Cartierhez indult, a hajóhoz, tiltakozott, indián csónakkal megközelítette bátyjával és 3 fiával Cartier hajóját és haragosan beszélt hozzá, valamint a csatabárdjával hadonászott.

A franciák megtámadták a hajóját, és kényszerítették az irokézeket, hogy a hajóra menjenek. Cartier megnyugtatta őket, ez olyan jól sikerült, hogy Donnacona belegyezését adta ahhoz, hogy két fia, Dom Agaya és Taignoagny elmehessen velük a hajóval, csak azt kellett megígérnie, hogy visszatérnek. A megegyezést közös ünnepi evéssel pecsételték meg.

Július 25-én elhagyta a Gaspé területét, továbbhajózott a Szent Lőrinc-öbölben, fedélzetén a két fiúval. Nyugat felé akart menni, de keletre indult el, 40 mérföld múlva látta meg a Anticosti szigetet, melynek neve az indiánok nyelvén "Nakitosek" volt. Július 29-ig hajózott a sziget mentén, augusztus 1 és augusztus 5 között tanulmányozta a szigetet, majd augusztus 15-én elindult hazafelé. A Belle Islandnál Saint-Malo felé vette az irányt, ahová szeptember 5-én érkezett meg. Ekkor még a Szent Lőrinc-folyót nem fedezte fel.

Jacques Cartier Franciaországba két értékes utassal érkezett meg: Dom Agaya-val és Taignoagny-val, Donnacona fiaival. Ők elkísérték őt a második expedícióban a Szent Lőrinc-folyóhoz.

Mindenki ebben az időben az India és Kína felé vezető átjárót kereste, a franciák is. Cartier útja ígéretesnek látszott, hogy megtalálják az utat. A felfedezőút a külső tengereken, egy új ország felfedezése, a szövetség a nyugati bennszülöttekkel, a sürgős és alaposabb vizsgálat, valamint a két indián fiú, akiket gyorsan franciául tanítottak, mind azon indokok között szerepelt, ami felgyorsította a második expedíció elindítását. Bár Cartier szeptember 5-én érkezett vissza, már október 30-a előtt döntöttek a második expedíció elindításáról a teljes felfedezéshez. I. Ferenc király 3000 livrét fizetett az expedíció költségéhez.