December 30-án történt - az árvízi hajós

1796. december 30-án megszületett ifjabb Wesselényi Miklós báró, író, az "árvízi hajós".

_{2005.12.30 08:02, Forrás: suilinet.hu}

_hirdetés

1838. március 13-a és 18-a között Pesten jeges árvíz pusztított. A mentés során hősiességével, segítőkézségével és kitartásával kitűnt egy magyar nemes úr: Wesselényi Miklós báró, akit ezért "árvízi hajósnak" neveztek el, és neveznek mind a mai napig.

Wesselényi Miklós báró (1796-1850) : nagy múltú erdélyi nagybirtokos család sarja. Apja, aki zaklatott életéről, szertelenségeiről, ellenzékiségéről volt Erdély-szerte ismert, kemény nevelésben részesítette. Nagy reményeket fűzött fia közéleti szerepléséhez. Reményei később be is igazolódtak, hiszen Wesselényi Miklós reformpolitikusként előbb az erdélyi, majd a magyarországi rendi országgyűlések liberális nemesi ellenzékének kiemelkedő vezetőjévé vált. Közéleti sikereinek elismeréséül a Magyar Tudományos Akadémia tagja lett. Barátja, Széchenyi István társaságában nyugat-európai tanulmányutat tett. Később részt vett vállalkozásaiban is (kaszinó szervezésében, lóversenyek meghonosításában, az Akadémia munkájában ), igaz, nem tudott folyamatosan jelen lenni a vállalkozások működtetésénél, mert birtokainak ügyei többször hazaszólították a fővárosból.

A politikába az 1824-27 évi országgyűlés után kapcsolódott be. Az Erdélyben és Szatmárban elért sikerek alakították ki benne azt a meggyőződést, hogy a megye alkalmas fóruma lehet a liberális reformjavaslatok elfogadásának.

Az 1830-ik évi országgyűlésen mint magyar birtokos - Széchenyi távollétében - irányítóként fogta össze az ellenzéki körök munkáját. Nem csoda, ha az országgyűlés után már mint ismert ellenzéki vezető vetette bele magát a megyei politikába. Wesselényi ha egy-egy ellenzéki akció szervezésébe fogott -szabad sajtó híján -, felkerekedett és végigvágtatatott az országrészeken. Hatalmas szónoklatokkal, a kormány elleni akciókkal, kiterjedt levelezéssel agitált, mozgósított, tiltakozott. Tevékenysége persze magára vonta a kormány figyelmét. 1831-ben már foglalkoztak a gondolattal, hogy perbe fogják, s elítélik a bárót - de ekkor még nem tették meg.

Néhány év múlva azonban az 1834-es szatmári megyegyűlésen az örökváltság ügyében mondott éles hangú beszéde, és az 1835-ös erdélyi országgyűlésen (egy általa vásárolt sajtón) a cenzúra megkérdezése nélkül kinyomtatott országgyűlési naplója miatt beperelték.

Börtönbüntetése megkezdése előtt 1838-ban a pesti árvíz idején százak életét mentette meg. (Hősiességét megörökítette Vörösmarty Mihály Az árvizi hajós c.versében és Jókai Mór Kárpáti Zoltán című művében.)

A budai várbörtönben töltött büntetése után ismét bekapcsolódott a politikába. Egyre romló, végül vaksággal végződő szembetegsége azonban megakadályozta, hogy jelentős szerepet vállaljon az 1848-as forradalom feladataiból. 1848 szeptemberében Gräfenbergbe költözött. 1850-ben hazajövet az úton súlyosan meghűlt és Pesten meghalt.

Számos írása közül a legjelentősebb a Balítéletekről című, melyben részletes politikai programját írja le, s kifejti a polgári átalakulásra vonatkozó nézeteit. A mű sok vonásában hasonlít Széchenyi műveire. Több kérdésben azonban tovább ment, mint Széchenyi. Nem elégedett meg a személyes alávetettség, a robot megszüntetésével, hanem fölvetette a kötelező örökváltság gondolatát, valamint a közteherviselést is.