December 29-én történt - Petőfi múzsája

1828. december 29-én megszületett Szendrey Júlia író, költő, Petőfi Sándor felesége.

_{2006.12.29 10:09, Forrás: wikipedia.hu}

_hirdetés

Keszthelyen az Újmajorban született. Apja, Szendrey Ignác, a Festetics birtok tiszttartója volt. 1938 és 1940 között Mezőberényben, a Wenckheim kastélyban működő leánynevelő intézet tanulója, 1840 és 1844 között Pesten folytatta tanulmányait. Ezután Mezőberényben, a Celestim kastályban működő leánynevelő intézet tanulója lett.

1846. szeptember 8-án ismerkedett meg Petőfi Sándorral a nagykárolyi megyebálon. Ezt az ismeretséget apja nem nézte jó szemmel, hiszen számára az akkori alszolgabíró, Uray Endre megfelelőbb vő volt. Hogy miért is egyezett bele Petőfivel való házasságába? Ki tudja? Talán Ady Endre írása szerint:

De bizony én úgy érzem, hogy az öreg Szendrey okosan zordoskodott és komédiázott, már azért is, mert abban az időben a komédiázás volt az őszinteség divatos formája. Gondolta az öreg Ignác úr: ez a leány így is, úgy is bolondot fog csinálni, összekerült egy másik bolonddal, ez a legokosabb megoldás. Legyenek egymáséi, hozomány se kell, támogatás sem, lelkiismeretesség sem, az övék lesz, hála istennek, mindenért minden felelősség. (forrás:- Ady Endre:Petőfi nem alkuszik)

1847. szeptember 8-án, egy évvel megismerkedésük után összeházasodtak Erdődön. Petőfi Sándor tisztelte és becsülte George Sandot, a különc írónőt, aki Júliára is nagy hatással volt. A fiatalasszony egyike volt azoknak, aki akkor, abban az időben szoknya helyett rendszeresen nadrágot viseltek. A pár nászútját Koltón a Teleki kastélyban töltötte el.

Szendrey Júlia 1848. elején lett állapotos. Március 15-én ő varrta és tűzte Petőfi Sándor mellére a később ismertté vált kokárda első példányát (ezt a párizsi trikolór mintájára készítette.) Petőfi naplójában olvasható, hogy felesége ezen a napon piros-fehér-zöld főkötőt varrt magának, miközben ő a Nemzeti dalt írta. Állapotossága miatt azonban nehezen viselte az egyedüllétet. Zoltán fiuk 1848. december 15-én született meg.

Petőfi Sándort 1849-ben látta utoljára. Halálhíre után Kolozsvárott, majd apjánál Erdődön élt és megpróbált információkat szerezni férjéről. 1850-ben Horvát Árpád történész, egyetemi tanár, az MTA levelező tagjának felesége lett. Második házasságát nemzeti felháborodás kísérte, Arany János ezek után írta meg a "A honvéd özvegye" művét.

1856-ban Magyarországon Andersen meséi először nyomatatásban az ő fordításában jelent meg, olyan mesékkel, mint "A császár új ruhája" vagy a "Rendíthetetlen ólomkatona". Ezekben a fordításokban bátran használta a korabeli magyar gyermekfolklór elemeit is.

Az új házasságában három gyerek született. A Petőfivel kötött házasságából született Zoltánnal nem törődött, mert nem szerette, hogy annak természete apjára ütött. A fiú vándorszínészkedett, verseket írt (ezt aztán korai halála után Déri Gyula jelentette meg).

Júlia 1866-ban új férjétől is különvált, Pesten egy Horánszky utcai (akkor Zerge utca) házban halt meg. A Kerepesi temetőben közös sírban nyugszik férje szüleivel és Petőfi Istvánnal, Sándor öccsével.

Az utókor is vegyesen ítéli meg Petőfi Sándorhoz fűződő kapcsolatát és második házasságát. Tény: a Kerepesi Temetőben sírjára - annak ellenére, hogy Horvát Árpád felesége volt, ezt vésték fel:

"Petőfi Sándorné, Szendrey Júlia, élt 39 évet."