A háborús felderítés. Az ellenség megismerése Napóleontól az al-Kaidáig

A hírszerzés és felderítés, bármennyire kiváló is, háborúban nem jelöli ki tévedhetetlenül a győzelemhez vezető utat.
_{2005.12.03 10:58, Forrás: Vincze Attila Tamás, ma.hu}

_hirdetés

John Keegan: A háborús felderítés. Az ellenség megismerése Napóleontól az al-Kaidáig

(Intelligence in War)

Fordította: Dr. Molnár György

"A hírszerzés és felderítés, bármennyire kiváló is, háborúban nem jelöli ki tévedhetetlenül a győzelemhez vezető utat. A győzelem nehezen elérhető trófea, inkább vérrel, mint elmével szokták megvásárolni. Az információ a harcosnak nem úrnője, hanem szolgálója." - John Keegan

A regényirodalomban a kém romantikus figura, akinek titkai békét szerezhetnek vagy háborút robbanthatnak ki, de vajon a valóságban alapfeltétele-e a katonai győzelmeknek a felderítés, a hírszerzés?

Úttörő jellegű új művében korunk kiemelkedő hadtörténésze egy elméleti bevezető után (amely ismerteti a katonai felderítés formáit és eszközeit, lehetőségeit a legkorábbi időktől máig) konkrét csatákat, hadjáratokat elemez a felderítés szempontjából: Nelson és az Egyiptomba tartó Napóleon flottáinak bújócskázását a Földközi-tengeren, Stonewall Jackson déli tábornok manőverezéseit a Shenandoah-folyó völgyében, illetve az északiak hírszerzői próbálkozásait az amerikai polgárháború idején, Kréta német megszállását a második világháborúban, valamint a világháború csendes-óceáni hadszínterének legjelentősebb, Midway-szigeteki ütközetét az amerikaiak és a japánok között. Végül áttekintést kapunk tőle az 1945 utáni katonai hírszerzésről, amely kiterjed a koreai, a vietnami, a Falkland-szigeteki és az Öböl-háborúra, illetve a nemzetközi terrorizmus elleni harcra is.

Keegan konklúziója kijózanító: a felderítés, a hírszerzés hasznos a háborúban, de önmagában nem döntő a szerepe. A nagy felderítési előny sem garantálja feltétlenül a győzelmet. A háborúk végkimenetelét rendszerint az elegendő mértékű, célszerűen bevetett erő szabja meg. Nelsonnak és Jacksonnak gyakran csak töredékes információi voltak az ellenségről, ezt azonban ellensúlyozta hadvezéri tehetségük. A britek tudtak a Krétát fenyegető német invázióról, ám a túlerő legyűrte őket. A falklandi háború idején a brit felderítés kifejezetten gyatra volt, de a sorkötelesekből álló argentin egységek nem voltak méltó ellenfelei a profi angol katonáknak.

Ahogyan a New York Times kritikusa írja: "Keegan nem a hírszerzés nimbuszát akarja megtépázni, csupán perspektívába helyezi a hadviselésnek ezt a titokzatossággal övezett vetületét, hogy rámutasson: a közképzelettel ellentétben nem amolyan szórakoztató és könnyed út a diadalhoz".

Európa Könyvkiadó; 764 oldal, 3700 Ft.

Programajánló: Az Európa Könyvkiadó 2005. december 7-én, szerdán 19 órakor tartja John Keegan: A háborús felderítés - Az ellenség megismerése Napóleontól az al-Kaidáig című kötetének bemutatóját az Alexandra Könyvesház Panoráma termében (Budapest V., Nyugati tér 7. Tel.: 428-7077).

A kötetről Vincze Hajnalka biztonságpolitikai kutatóval és Dr. Molnár György hadtörténésszel, egyben a kötet fordítójával Gy. Horváth László, az Európa Könyvkiadó főszerkesztője és Heltai Péter újságíró beszélget.