A vers lényegéről - Kern András, Fésűs Nelli, Bajor Imre, Tunyogi Bernadett, Hegyi Barbara, Bodrogi Gyula

"Az arcunkat a tükörben látjuk. A művészet alkotásaiban megláthatjuk a lelkünket." - George Bernard Shaw -
_{2005.04.13 10:37, Forrás: Vincze Attila Tamás, ma.hu}

_hirdetés

Kern András

Abszolút nem érdekel a versnek a ritmusa, sem a sorainak száma, és semmi olyan, ami hangzásával, vagy külső megjelenítésével kapcsolatos. Az fog meg, amikor egy költő akár 130, akár 1300 év távlatából üzeni nekem, hogy ő érti azt, ami bennem zajlik. Ahogy Shakespeare mondta: "mintha tükröt tartana a természetnek".

Tehát én belenézek az ő tükrébe, és ott látom magamat. Azt mondja, hogy: "én ugyanarra gondolok, mint te". És teszi ezt akárhány évvel ezelőttről, vagy akárhány év múlva. Számomra ez jelenti a verset. Az a szép, amikor valaki üzen, és azt fejezi ki, hogy: "nem vagy egyedül, én is így gondoltam".

Fésűs Nelli

Nem stilisztikai szempontból olvasok egy verset. Vagy megfog a mondanivalója, a lényege, a tartalma, vagy nem.

Az persze, hogy melyik költemény kerül közel a szívemhez, éppen aktuális hangulatomnak is függvénye.

Költők jellemző tulajdonságai

"Szórakozást nyújt vagy használni szeretne a költő,
vagy mi az életben gyönyörű s jó, mondani együtt."
-Horatius -

Bajor Imre

Egy jó költőt rendkívüli érzékenysége, a társadalmi és emberi problémák iránti fogékonysága emeli ki az átlagból. Sokkal kifinomultabban reagálnak a dolgokra, és meglátásaikat, gondolataikat mindenki másnál jobban tudják megfogalmazni. Sajnos a mai társadalom légköre, rohanó világunk nem nagyon kedvez a nyugodt szellemiséget igénylő foglalkozásoknak.

Az életünk, mint egy szuperszonikus repülőgép suhan el mellettünk, mi meg csak megyünk, rohanunk, hajszoljuk a pénzt, próbáljuk felgyorsítani a tempót. Azt hisszük, hogy nincs időnk semmire, nem állunk meg, nem ülünk le egy pillanatra sem, nem nyugszunk meg, nem mélyedünk el semmiben, és nem gondolkodunk el semmiről. Ez nem maradhat következmények nélkül.

Tunyogi Bernadett

Nem hasonlítanám össze a költőt a festővel, vagy az énekessel, sem az énekest a festővel. Mindenki másban tehetséges, és másban lehet zseni. A költő abban más, hogy amit én érzek, azt ő szavakba tudja foglalni, és nem is akárhogy. Csodálatosan fogalmazzák meg azokat az érzéseket, melyek bennünk csak a gondolatainkban léteznek. És ehhez hihetetlen érzékkel tudják kihasználni a magyar nyelvben rejlő lehetőségeket.

Az előbbiekhez nyilván hozzátartozik, hogy az ember meghatározott adottságokkal születik. Az, aki úgy tud írni, mint egy jó költő, az nem megtanulta. Így született. Tanulta a helyesírást, rengeteg olvasással gyűjtötte a szókincsét, de a gondolatok csodálatos szófüzérekbe való fonásának képességét nem lehet megtanulni. Arra születni kell. Ha csak az egyik legnagyobbat, József Attilát vesszük: sok pályatársához hasonlóan ő sem volt különösebben tanult ember. És mégis maradandót tudott alkotni. Mert genetikailag így volt kódolva, költészetre volt "hangolva".

Amitől egy költő "jó költő" lehet

"A mű által kiváltott érzelmeknek csak akkor van értelme, ha nemesítik a jellemet vagy cselekvésre sarkallnak." - Somerset Maugham -

Hegyi Barbara

Az fog meg egy költőben, ha arról beszél, ami engem érdekel. Olyan dolgokról, amelyek az én életemben előfordulnak. Olyan tömören tud megfogalmazni egy érzést, vagy élethelyzetet, amit jómagam csak hosszabban, és talán kevésbé a lényegre tapintva tudnék megtenni. A számomra jó költő egy kötőszóval, egy szoros képpel, esetleg egy jelzővel is képes megadni, vagy pontosítani a hangulatot. Ez az, ami számomra lenyűgözővé teheti a poéta munkáját.

Bodrogi Gyula

Számomra az a jó költő, akinek versét újra és újra olvasva egyszer csak életre kelnek bennem a sorai. És nem csak azok a szavak, amiket leírt, hanem azok a gondolatok is, melyeket közben gondolhatott.

Minél több ilyen élményem van versolvasás közben, annál inkább megszeretem a vers mellett annak szerzőjét is.