"Mondd, hol vannak a halottak?"

Cseh dokumentumfilm a háború utáni németellenes bűncselekményekről

Mondd, hol vannak a halottak? - címmel készített a cseh közszolgálati televízió dokumentumfilmet, amelyben megpróbálja feltárni és bemutatni a második világháború befejezése utáni időszakban a német civilek ellen Csehországban elkövetett bűncselekményeket.

_{2011.04.29 22:30}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

A David Vondrácek rendezte filmet csütörtökön este fő műsoridőben mutatta be a cseh közszolgálati televízió második csatornája. Vondráceknek nem ez az első filmje ebben a témában. A néhány éve bemutatott Gyilkosság cseh módra nagy vihart kavart, s várható, hogy most bemutatott alkotása sem marad visszhang nélkül.

A korabeli szélsőséges Forradalmi Gárdák által elkövetett tömeggyilkosságok nyomai számos helyszínen megtalálhatóak. A film készítői több tömegsír nyomait is bemutatják. Az alkotásban számos korabeli, rendkívül megrázó eredeti filmfelvételt is felhasználtak.

"A film elején szándékosan hosszabban időztem a kitelepítések okainál, a háborús eseményeknél. Ezekről Toman Brod történész beszél, aki maga is átélte a borzalmakat, ezért máig megőrizte humanista hozzáállását. Míg első filmem inkább a tájékozódást, a felvilágosítást szolgálta, most megpróbáltam a dolgok mélyére ásni, s konkrét emberi sorsokat mutattam be. Ezek képi ereje nagyon megrázó" - fejtette ki Vondrácek.

Ezt követően a többségében szudétanémetek lakta vidékeken lévő Velvety u Teplic és Suchdol nad Luznicí települések, illetve a prágai Strasnice városrészben lévő egykori Vesna mozi látható, ahol 1945 júliusában brutális mészárlások történtek. A helyi németek elleni atrocitásokról, gyilkosságokról, rablásokról az Orlické hory hegységben megbúvó kis falucskák lakói is vallanak.

"A tanúvallomások szerint a régióban számos álpartizán, álellenálló mozgott, többnyire csoportosan. Jelszavuk az volt: ha megölöd a németedet, akkor már sosem fog bejönni a házadba, amelyet tőle vettél el" - magyarázta a korabeli állapotokat Vondrácek a prágai Respekt című liberális politikai hetilapnak adott interjújában.

A dokumentumfilm részletesen elemzi az Ostrava melletti Hanke gyűjtőtáborbeli állapotokat, ahová a környékbeli németeket internálták. "A helyi tömegsír máig is jeltelen" - húzza alá a film.

Levéltári iratok szerint a Hanke gyűjtőtábor 1945. május 18-tól június végéig működött. Ott gyűjtötték össze a környékbeli civil németeket, többnyire öregeket, asszonyokat, gyerekeket, akiket sokszor brutálisan megkínoztak, majd egyszerűen halomra lőttek. Néhány irat tanúsága szerint a németeket több esetben arra kényszerítették, hogy egymást öljék le. Az áldozatokat a korabeli helyi temető egyik fala mellett ásták el tömegsírban. A kutatók szerint az azóta megszűnt temető helyén kialakított Milada Horáková parkban lévő, máig is jeltelen tömegsírban összesen 231 személy nyugszik.

A dokumentum készítőinek ismeretei szerint a gyilkosságok többségét Csehország azon részein követték el, amelyek szovjet megszállás alá kerültek. Ott a Forradalmi Gárdák merészebbek voltak. Az amerikai megszállási övezetben - Nyugat-és Észak-Csehországban - jobban ügyeltek arra, hogy a civilek védve legyenek a szélsőséges csehek bosszújától.

"Azok, akikkel beszéltünk, azt mondták: az amerikaiak ügyeltek arra, hogy a német civilek legyilkolását lehetőleg megakadályozzák. A régóta harcoló szovjeteknek akkor már elegük volt a háborúból, s többnyire szabad kezet adtak a szláv testvéreknek" - állítja Vondrácek.

A filmben véleményt mondanak az eseményekről a leszármazottakon kívül történészek, jogvédő aktivisták és mai politikusok is. A szerzők rámutatnak: a Forradalmi Gárdákban nagyon sok olyan ember tevékenykedett, akik a háború alatt lényegében megbújtak és gyávák voltak, s csak akkor álltak át a győztesek oldalára, amikor az már semmiféle veszélyt nem jelentett számukra. A brutalitásokat és a gyilkosságokat nagyon gyakran éppen ilyen emberek követték el. Nagy szerepet játszott a múlt nyomainak eltüntetése, illetve az emberi kapzsiság is, hiszen rövid úton hatalmas vagyonokat lehetett szerezni.

A második világháború után mintegy hárommillió szudétanémetet nyilvánítottak a korabeli cseh (csehszlovák) hatóságok háborús bűnösnek, megfosztották őket vagyonuktól, állampolgárságuktól, majd kiűzték őket az országból. Ezekben a megpróbáltatásokban németek ezrei haltak meg. A csehszlovák hatóságok ezt tervezték a szlovákiai magyarokkal is, de kitelepítésüket a potsdami konferencia nem hagyta jóvá.

A dokumentum azt sugallja a cseheknek, hogy a bűnöket be kell ismerni, s le kell róni a tiszteletet az egykori törvénytelenségek áldozatai előtt. Követendő példaként azt a keresztet hozza fel, amelyet néhány éve Postoloprty településen állítottak fel a zavaros korszak helyi áldozatainak emlékére, tekintet nélkül azok nemzetiségére.