Filmkritika: Christopher Nolan - Eredet

DiCaprio féregként eszi be magát az agyba

Az Eredet elmés, óramű pontos, decire kimért, agyban nagy akciómozi. Hogy a lélekkel mi van, az itt a nagy kérdés.

_{2010.08.30 13:45}_{adamik zsolt - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

A film utáni jegyzeteimben a következők szerepelnek:

Sigmund Bond, Nolan egyszerre kavarja és rázza fel, Heist, hűvös, mint a szcéna a Váró fölött.

Ezek a gondolatok nyilván magyarázatra szorulnak.

Kezdjük talán Christopher Nolan-nél: nála nagyobb figura Hollywoodban jelenleg nemigen pörög. Mutasson a tisztelt olvasó még egy oly nagy ravaszt, ki egy időrendben visszafelé futó bosszúmozi (Memento), egy svédfelvágottból összekuktáskodott, az ipari átdolgozás voltából fakadóan büdös, meglepetésre mégis tisztességesre párolt újrafilm (Álmatlanság), egy átverős, már-már patinásan cseles bűvészfricska (Tökéletes trükk), valamint a Batman-franchise új életre lehelése után egy olyan, a bevételi listákat hetekig röhögve vezető kasszasikert az asztalra letesz, melyben az „agyalás” kifejezés nem holmi szuperhősök, gigabotok vagy Jason Statham pörgőrugásait, hanem konkrét elmejátékokat jelöl!

Nem tud, mi? Nem csodálkozunk. Csodagyerekből minden családba csak egy jut - ezt a csodagyereket Hollywoodban most Nolannek hívják.

_{A fejünkkel labdáz: Christopher Nolan}

Nem lenne az Eredet sem több habkönnyű heist-nél(nál), melynek keretében ugye egy aprólékosan összeválogatott, fortélyos kompánia valami becses holmit eltulajdonít. Csakhogy Nolan, a suliban mindenki által szívből rühellt, matekos zsenipalánták nagyképűségével keveri a paklit kicsit át: merthogy a nem túl távoli jövőben aranyrudak vagy a Louvre milliós műkincsei helyett gondolatot lopnak a tolvajkirályok, alvás közben, frissen az agykéreg mögül.

Efféle álommelós a rovott múltú Cobb is (Leonardo di Caprio színészi kvalitásain túl pofira is hízott pár kilót) kinek ezúttal tényleg feladták a leckét: csórás helyett most a behelyezés a házifeladat. Egy felismerést, úgymond a "heurékát" kell jó mélyen elföldelni a szuper ego alá, valahová balra, ez pedig tudvalevőleg nem piskóta dolog. Megvan tehát minden: ez a kiszállás előtti utolsó meló, az összes sarokban titok és kérdőjel, sőt, Nolan nem átall még jópofa James Bond-i kikacsintásokat is előrázni az ingujjából (aki Roger Moore-rajongó bondológusnak a szíve a film végi, sítalpra hangszerelt nagyjelenet láttán örömében a helyéről ki nem dobban, az nyilván vak és süket). Ismerik azt, mikor a Szárnyas fejvadász, Philip K. Dick és Sigmund Freud bemennek a kocsmába, ott pedig korsónyi, lizergsav-dietilamiddal megbolondított malátaszörpök elfogyasztása után szexuálisan vegzálni kezdik az Olasz melót? Na ez az a vicc, a csattanót ellenben hülyék leszünk elárulni. Karctalan, szinte steril agymenés - míves és hideg, akár egy alaposan kihipózott, barokkos boncterem. Labirintus, aminek a falait 87 színű Rubik kockákból emelték.

Majdnem tökéletes - illetve az lenne, ha nem éreznénk a vásznat szépen, fokozatosan betöltő humbugájert. A szürkeállomány mellett a szív szinte szerephez sem jut: hiába a jófajta, noir-féle femme fatale, hiába rezeg Marion Cotillard szempillája oly annyira búsan, mikor a tengerparton a szélgép befú: a dráma és szerelmi fonal ellenére az Eredet jeges, logikus és racionális - körömpörkölt-dermedt, egyenest a frigóból. Nem jut egyébnek hely, csak a filmidő teljes hosszára nyújtott, 142 percnyi, folyamatos fordulatnak: mindig jön egy újabb szabály, mely felülír és fordít. Mindemellett mindfuck, meg mozimágia - ellenben gyomrozás helyett inkább csak leteper, és szimplán fejberúg.

Ha egy film van, amit idén megtekinteni szándékozik a Tisztelt Olvasó, hát minden durcáskodásunk ellenére az Eredet legyen az: Hans Zimmer muzsikájától simán pattogni kezdenek az ember hajában azok a bizonyos szikrák, a szereplők remekül hozzák a heist-kívánta sablonfigurákat (külön kiemelnénk a mindig remek Cillian Murphy-t), Nolan pedig olyan vizuális szőnyegbombázásban részesíti a nézőt, hogy az akaratlanul is örömkönnyeket hullat. Eddig sírtak a kritikusok, hogy jáj, ha valami blockbuster, akkor abban az elmének helye nincs - aztán most mégis.

Tutira ez lesz a pszichológusok kedvenc mátrixa.

Inception/Eredet
2010;
rendezte: Christopher Nolan
Szereplők:
Leonardo DiCaprio
Joseph Gordon-Levitt
Marion Cotillard
Ellen Page
Tom Hardy
Cillian Murphy
Ken Watanabe