Mai Muzsika: Frenk - Nagyvárosi éjszakák

Magyarosan funkba fulladni ennél szebben nem is lehet

Sorozatunkban a minden napra egy muzsika elvét maximálisan szem előtt tartván jegyzetelünk, érdekességeket és apropókat fogalmazunk meg játékos kedvvel és közérthető stílusban, valamint együtt örülünk a munkahelyen taktusra taposó lábaknak az olvasóval.

_{2010.09.08 11:06adamik zsolt - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Az, hogy Dunaújváros alatt, jó mélyen nyirkos és betonszagú komplexumok húzódnak, ahol a hetvenes évek végétől az Argentínában összefogdosott, náci doktorok Kádár János parancsára holmi popszérum kikuktáskodásán ügyködtek volt (vö. Erdős Péter: "tíz éven belül világsztárunk lesz!"), már régen nyilvánvaló. Tény továbbá: a szérum ürgebőrbe vont amerikai spionok szabotázsát követően a helyi vízhálózatba lötybölődött, a csatornaszagban meghúzódva szépen lila UV-fénybe vonta be Pentelét, amit a lakosság engedelmesen szippantgatott, megfigyelők szerint még a borospoharak fölött is Bowie-t danásztak a muslincák. Ekképp lett a magyar zeneipar csudaszép Dunaújváros-Dunaújváros tengelye, azzá, ami: szív, meg lélek, meg jó zsíros dagadó. Más magyarázat egyszerűen nem létezik.

_{Született Torma Gábor.}

Frenk 1977. július 25-én született, bele a nevezett tengely közepébe: a biográfia szerint előbb a nagyi lábosán verte a tamtamot, aztán kapott egy gitárt, kitanulta, majd egy zongorát, és kitanulta azt is. Persze, hogy jött a konzervatórium, onnan kicsapták, majd a Jazz tanszak, ahonnan szintén. Tiszta a rock and roll, zmeg. Csak amolyan first class-módra: van pia, meg koktél jege, meg belebúgás a csajok fülébe, meg bugyigumi-pattintás, mellette viszont ott figyel az, hogy sör helyett pezsgőtől ragad a fej, a csajt ellenben legkevésbé sem ördögbőrkabátban, hanem taxival viszem haza, és.

Egy igazságos világban minden hétvégére esne egy efféle Frenk koncert.

Sorok írója a Hiperkarmában ismerte meg a tárgyalt előadót: nyegle fazon, előkecmereg a dobok mögül elnyekeregni a Raindrops keep falling-ot, milyen gáz már. Aztán Sorok Írója oldalra pillantott, és bugyik hevertek a parketton, mint a pipacs meg az ibolya, textiltenger, csakhogy abban nem mi, többi fickók fürödtünk meg: bugyimezőt szántott magának a Frenk, a dobos, zmeg, akinek normál esetben-más formációkban nemhogy asszonyi alsónemű, de kiskabát nem jut! Ez meg jött, aztán búgott.

Forrtunk az irigységtől. Ez valami képesség, már a női nyakak szóval való megpihésítése, ez neki megy. És mondjon a Tisztelt Olvasó még egy olyan esztrádhőst, aki ezt a durván kihasználatlan (vö.: bugyiledobdós) piaci rést kis hazánkban ilyen hévvel becsókolná!

A Nagyvárosi Éjszakák a második album (volt slágergyanú az elsőn is, Szívzörejek a címe), és annak ellenére, hogy a címadó nótában jómagunk "nyomott arcú mozgalmi (vö.: Kádár János) ku*vákat" értettünk, a dal maga a tökéletes glam: flitteres, rockos agyameldobom. Szétspeedelt fúvósok, egyszerű, tökös riffek veszettül frappáns dumával megstuccolva ("érezd az aurám, kicsi Laurám, s megemelem a térded" = vö.: FASZIIRIGYSÉG!), a háttérvokál eszméletlen váp-vápja - csupa csettintés minden sor. Tökéletesen laza, mégsem gejl: John Travolta mulathatott ekképpen, mielőtt a Ponyvaregényben pár pirítós zajára agyon nem lőtte a Butch.

Az, hogy a Nagyvárosi Éjszakákhoz még mindig nem készült tisztességes videóklip, amit agyonjátszhatnának a zenetévék (a nóta simán MTV gyanús egyébként - nem a kirúgós, a másik), és hogy a rádiók zömmel csesznek Frenket nyomni az éterbe: botrányos és megfizethetetlen veszteség. Érthetetlen, hogy a menedzsment miért tojik ennyire magasról a magyarféle "Sinatra reunion" hihetetlen ziccerére - ámbátor lehet, hogy nekünk a legjobb, ha mindez így marad, ahogy most csajtszédít.

Most már indul­hat­nánk bele
az éjsza­kába
világító árnyakat nézni,
Miit veg­yek fel és kit hív­jak fel?
A férfi ben­nem mindig ezt kérdi.
Hat­alomba öltözök
és majd lelövök egy gon­do­la­tot
neked az égből.
Én a kába arisztokrata
-asztronauta
mit hozhat ki még ebből az éjből?

Nagyvárosi éjsza­kák még mit adhat­nak nekem?
Italok, szex és fél­homály, átgon­do­lom újra az életem.
Értel­metlen sztor­izás, valami moz­izás
és
megemelem a térded,
de egyet tudnod kell
ha nem is érdekel,
hogy nem szeretlek téged.

Gátlásta­lan hercegek és bárók
és vörös ajkú nyol­ckarú kurvák,
akik a kön­nyen megsz­erzett szex közben
a saját nevüket sikoltják.
A tax­i­mat várom,
egy helyre vágyom
ahol a gon­do­lat kifut a fejem­ből.
Én a kába arisztokrata
-asztronauta
mit hozhat ki még ebből az éjből?

Nagyvárosi éjsza­kák még mit adhat­nak nekem
Italok, szex és fél­homály, átgon­do­lom újra az életem.
Érezd az aurám, kicsi Lau­rám
és
megemelem a térded
de egyet tudnod kell
ha nem is érdekel,
hogy nem szeretlek téged.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter