Mai muzsika: Kispál és a Borz - Jutka

Lovi lesz a prépost: rozsdát ver a szív, kamaszságot temetnek

Sorozatunkban a minden napra egy muzsika elvét maximálisan szem előtt tartván jegyzetelünk, érdekességeket és apropókat fogalmazunk meg játékos kedvvel és közérthető stílusban, valamint együtt örülünk a munkahelyen taktusra taposó lábaknak az olvasóval.

_{2010.08.03 10:44}_{adamik zsolt - ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Kispálos őskövületek, dorkós-szimatszatyros exbölcsész-hadak, diákkorukban a Balaton mellett csövező, mainapság elvált értelmiségiek hajlamosak két részre osztani az életművet: volt ugye a Csinibaba előtti Kánaán, aztán jött a Tímár Péter, mire a kerítések visszaváltoztak kolbászból, lett nagy sötét meg sűrű köd meg budiszag. A Kispál is utána kezdett hízni, mint a bálna, merjék csak mondani akkor, hogy nem jelent ez semmit se.

_{Tájkép, Csülökkel}

Nyilván valami kórságról, sznobulásról beszélünk itt. Melynek tünetei, ha el nem is burjánzottak, de Sorok Íróján sajnálatos módon szintúgy felfedezhetők. Bezzeg az én időmben, mondja olykor. Mert elkapta a nosztalgiakór. Sajog a szív, nosztalgiakor. Például akkor is sajog, mikor a Kispál és a Borz névvel felvértezett, számomra akkorában még igencsak rossz szagú zenekarral való első találkozásomra gondolok - hát persze, hogy a Ha az életben volt a nóta. Amitől illat lett a büdösből. Be persze a Holdfényexpressznél korábbi albumokkal nem próbálkozott az akkori nímand én, mondom, büdös volt valahogy - a dolog hangulata? A köré szerveződött alteros hype? Nem tudni már, mindenesetre az őskövület Kispálos virággyerekek (talpig flowerpower és kordnadrág a kor, azóta elvált, szimatszatyros dorkósok egyébként tényleg) ügyesen orronpöcköltek, miszerint ehhez, már a Farkunkra, de szép nagy-nótához képest miféle emberebbeket írt az elején a Lovasi. Kérdeztem: tényleg? És tényleg.

_{A fene sem érti a lírát.}

Mindenkinek ott dörömböl-dorombol a szívében a maga Kispál albuma (még azoknak is, akik tagadják: ilyenkor ez rendszerint a Holdfényexpressz, s bár mondom, be nem vallanák semmi pénzért, de tessék csak megnézni, hogy jár a mutatóujj a kormányon, ha vezetés közben csípi őket fülön az, hogy Lesznek már/a nevetések is/rövidülnek stb.) Sorok Írójánál, mit csináljunk, közvetlenül a Nagy Elhatárólódás előtti Bálnák, ki a partra lett a meghatározó darab. A legszebb nótanovellákból kerekített hangoskönyv, amit életemben. Hajnalban indul, perszehogy a Forever Younggal, álmos vezetés zutyzutyvárosokon keresztül, sietni kell, mert zár az égbolt, később nap által sárgára kicsípett megérkezés holmi házibulikon át az angyalájeres félhomályba, szívpórázon, hol a szájak nyitva állnak, a pop több holdon keresztül a határba dübörög bele, de úgy, hogy E. a gyógyszertárban nospa híján meg is őrül, zsírosszájú-vörösseggű ördögfiókák pedig azokat a kisleányokat fogdossák illetlen helyeken, a pofájukon telivigyorral, akiket mi soha meg nem fogdoshattunk volt, mert azok kiszöktek a markunkból, Afrikába el, s csak a bugyijuk maradt vissza. Ott a vég, ott lakik, mézben él. Ott nyugszik a minden, a fény, az pedig lekacsintana, de inkább csak megcsillan.

Mutass nekem még egy oly nagy ravaszt, aki ennyi paplanmeleg életet 0 óra 2 perctől minden szájig egybesűríteni képes!

Az a baj a Lovasival, hogy nem tud egyértelműen szart írni (ha valaki, éjfélkor, a füstbe borult kiskonyhában, holmi házibuli felénél kitenné a kérdést, miszerint akkor a Bandi az költő, avagy sem, vágjuk csak a viaszkosvászonra, a borfolt mellé a Perszét, és tegyük még hozzá bátran azt is, hogy "bazdmeg"). Ellenben tény, hogy afféle biztonsági játékot nyomott az utóbbi időkben, akár a McDonalds - hiába gyúrták a hamburgerhúst, megváltás nincs. Csakis apróra. Ezt vette észre nagyon szépen a Lovi (sznobulás, kórság, megvan?): elébb csak elszökött, göröngyös utakon a címzetes Kiscsillag hobbizenekarba esztrádkodni, idén beszopta a Kossuth-díjat, végezetül "kirúgta a sámlit" a túlhízott seggével rajta csücsülő, befáradt többi muzsikusok alól. "A pesti est, mint tudjuk, igen tarka, a Kispál-, az Anima- és a Hiperkarma-tengely" - ekképp slam poetryztek gúnyosan a Ludditák, de mármost nekik nincs igazuk. Mert - kis szerencsével - nem lesz több. Augusztus 9.-én, a Szigeten elbúcsúzik a zenekar, melyre lehet mutogatni a fityiszt, meg szórni az ocsút, csak nem érdemes, mert hülyeség.

Sokkal többet adtak ők, mint amennyit elvettek, például az ifjúságunkat sem ők lopták el, azt most csak úgy képzeljük, sértődöttségből, hogy elmúlt, Mert igazából vége, csak nem vettük észre, Mikor és hogy fogyott annyira el szegény, Hogy most ünneplőt kell húzni,

berúg majd sok legény.

Apropó: pont mához hat napra bőgjük tele majd a zsebkendőnket a Hajógyárin.

1. Jutka átúszott a folyón, Elvitte a fényképét innen a házból, A fűthető álmokat a képcsőből. Fehér fény úszik a kávéscsészén.

2. Maradjunk még a vasárnapnál, Ránctalan keddről álmodik a hétfő, A szerda csak egy szerda, A csütörtök jelzőt se kap, Ő hajat mos pénteken, És szombatra megszárítja a nap.

3. Itt senki nincsen, Itt senki nincsen, Itt senki nincsen Úgy, ahogy te itt nekem.

4. És amikor egy érzés a teraszra vitte őket, Látták, hogy ott alant kétszázzal előznek Ferrarik Porschékat és Porschék viszont.

5. Gondolták, a lüktető élettel a viszonyt Ideje elkezdeni, és rögtön szaladtak Oda, ahol a legtöbben ettek, ittak vagy csak Feküdtek egymáson - hívhatjuk b***ásnak, De olyan ritka, amit az emberek együtt csinálnak.

6. Az emberek és 'Ne dumálj bele!' - a szex, Régi harcostársak, testi jó barátok. És a lelki világnak, csontot dobnak olykor, És szerelemnek hívják, ha a kijön a lélek az ólból. Oly korban értem én a tréfát, Mikor mindenki annyira vicceseket élt át, Hogy aki számít, vagy számol, az magának világít.

7. Pár öböl lángol, Leverem a hamut, aki velem smárol, Az a korral jár hazulról el, Már hosszan jövünk, mikor egyszer Megszólal hej, hej, hej, Meg kéne üzenni annak, akit illet, Ha az élet megy is tovább, vegyen tiszta inget.

8. Mert igazából vége, csak nem vettük észre, Mikor és hogy fogyott annyira el szegény, Hogy most ünneplőt kell húzni, berúg majd sok legény. A lányok lúdbőröznek, és aggódnak, hogy lomhák, Hátha elhúzott az élet, míg a hajukat fonták. A bálra, ahová fehér ruhába bementek rég, Poharakat fogtak, tréfákon nevettek.

4. 1. 'Látásra! -mondta Jutka, és átúszott a folyón, Elvitte a fényképét innen a házból, A fűthető álmokat a képcsőből.

Fehér fény úszik a kávéscsészén.

(www.zeneszoveg.hu)