A hírszerzés homályba vesző világa

Kémkiállítás a Cambridge-i Egyetemen

A hírszerzés homályba vesző világát állítja reflektorfénybe a Cambridge-i Egyetem, amelyet eddig főleg azért emlegettek a kémkedéssel kapcsolatban, mert a hidegháború több híres kettős ügynöke is a falai közül indult, köztük a legendás Kim Philby.

_{2010.01.24 12:31}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Az egyetem könyvtára (www.lib.cam.ac.uk) a titkosság alól nemrég feloldott dokumentumokat és saját archívumából válogatott „top secret”, szigorúan titkos jelzésű anyagokat mutat be Under Covers: Documenting Spies (Titkos ügynökök: kémek dokumentálása) című kiállításán.

A tárlat személyes anyagokkal, könyvekkel, hivatalos népszerűsítő kiadványokkal, bulvárlapok írásaival, szakértők fotóival, térképekkel illusztrálja, hogy miként dokumentálták a kémeket és a kémtevékenységet az évszázadok során.

A júliusig megtekinthető kiállításról Anne Jarvis könyvtáros kiemelte, hogy az a titkok felderítésének és megőrzésének legkülönbözőbb módjait villantja fel igen változatos jellegű és korú dokumentumok révén. Egy 12. századi kézirat például arról szól, hogyan lopódzott be a 9. században önmagát hárfásnak álcázva Nagy Alfréd wessexi király egy dán katonai táborba. Megtekinthető egy Anna királynő által a 18. században John Ker névre kiadott kémkedési engedély, ami bizonyítja, hogy jóval az Ian Fleming által kitalált James Bond „licence to kill” - bizonyos esetekben emberölésre is felhatalmazó - jogosítványa előtt létezett már ilyesfajta titkos papír.

A közelmúltból való egy Kelet-Angliáról készített szovjet felderítési térkép. A felderítés titkai iránt érdeklődők tanulmányozhatják a királyi család foglyul ejtésére irányuló, Francis Atterbury rochesteri püspök által 1720-ban szervezett összeesküvést kivizsgáló bizottság iratait, illetve egy brit kémfőnök csaknem két évszázaddal később keltezett táviratát, amely 1916-ban megerősítette Raszputyin, a befolyásos cári kegyenc meggyilkolásának hírét, továbbá Winston Churchill egyik levelét, amelyet Stanley Baldwin miniszterelnökhöz intézett. Az utóbbit csak 2007-ben oldották fel a titkosság alól.

Churchill, aki akkor pénzügyminiszter volt, azért füstölgött, mert megtagadták tőle a titkosszolgálat által elfogott és megfejtett japán táviratokba való betekintést, noha mások már látták azokat. „Hogyan vezethetném a vitákat, amelyeken eldőlnek pénzügyeink, ha nem rendelkezem ugyanolyan információkkal a titkos államügyekről, mint az Admiralitás tisztjei, akik számára azok szabadon hozzáférhetők?

A +felháborító+ és a +tűrhetetlen+ szavak jutnak először az ember eszébe” - írta a dühös miniszter.

Az 1985-ban Kelet-Angliáról készült szovjet térkép cirill betűs írással tünteti fel az angol városok nevét. Ilyen térképek több mint 50 éven át készültek a hidegháború előtt, alatt (és után), de csak a szovjet hadsereg számára. Csupán a Szovjetunió felbomlása után derült fény létezésükre, ekkor az üzletekben is árusítani kezdték az addig szigorúan titkos térképeket.

A második világháború idejéből való egy szövetséges felmérés és ábrázolás arról, hol lehet titokban átlépni a német-svájci határt, valamint egy sajátos térkép a D-Day, a normandiai partraszállás kijelölt terepéről: minden pontos rajta, kivéve a hamis helységneveket. Láthatók az Adolf Hitler által tervezett, de végül elmaradt angliai partraszálláshoz gyűjtött náci titkosszolgálati anyagok is.

A Cambridge-i kémek című részben egyebek között megtekinthető a mindmáig legendás kettős ügynökök - Anthony Blunt, Guy Burgess, Donald Maclean, Kim Philby és John Cairncross - diákigazolványa, valamint egy 1933-ban készült interjú Macleannel, amely érzékelteti, hogy mennyire ügyesen fest magáról félrevezető képet.

„A titkosszolgálatról az embernek rendszerint a fegyverek, a gyors autók és a hightech kütyük jutnak az eszébe, ezért egy könyvtár különös helyszínnek tűnhet - mondta a tárlatról Nicholas Hiley, aki a felderítés történetével foglalkozik, és saját gyűjteményéből is több ritkaságot kölcsönzött a kiállításhoz.

- Van azonban valami, ami az évszázadok során mind a kémek, mind a kémelhárítás számára nélkülözhetetlen volt. Az ügynökök papírra írták titkos jelentéseiket, számaikat, kódjaikat, papírra kerültek a térképek, a kormány számára megfogalmazott tanácsok, és persze papíralapú az a sok százezer kartoték is, amelytől a titkosszolgálat függ. Egy könyvtár tehát végül is nagyon megfelelő színhely ennek a mesterségnek a bemutatására".

Különösen Cambridge-ben.