Borsos József műveiből látható tárlat

Megnyílik a század egyik legrejtélyesebb festőjének kiállítása

Borsos József festő és fotográfus kiállítása nyílik meg június 18-án a Magyar Nemzeti Galériában - A kiállítás október 25-ig tekinthető meg.

_{2009.06.18 17:25}_ma.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Borsos József a 19. század egyik legtehetségesebb magyar alkotója, de egyben az egyik legrejtélyesebb is.

Egyes művei – például a Lányok bál után vagy a Nemzetőr – 19. századi művészetünk legnépszerűbb darabjai közé tartoznak, azonban Borsos József, a művészszemélyiség mégsem igazán ismert a nagyközönség előtt.

Pályafutása regénybe illő – sikeres festőből előbb keresett fényképész, majd vendéglős lett –, de életének részleteiről, döntéseinek hátteréről nagyon kevés adat áll rendelkezésre, és művei közül is igen sok elveszett.

Borsos az 1840-es évektől Bécsben dolgozott, és komoly sikereket ért el mind portré-, mind életképfestőként.

Mecénásai között találkozunk például Esterházy Pál herceggel, a kor egyik leggazdagabb mágnásával, az Andrássy és Keglevich családdal, de maga a császár is vásárolt tőle egy csendéletet gyűjteménye számára.

Festésmódja látványos, pompás, gyakran a 18. századi rokokót idézi; képein a ruhák, bútorok anyagai ragyognak, szinte tapinthatók. Kompozíciói változatosak, nagy műgonddal dolgozott ki minden részletet.

Borsos remekművei mellett bemutatunk néhány jellemző példát a kortárs osztrák és magyar festők munkáiból is, ezáltal lehetőség nyílik az összevetésre, és láthatóvá válik, hogy milyen szoros kapcsolat fűzte Borsost a kor fontos mestereihez.

Bécsből hazatérve Borsos új vállalkozásba fogott: az akkor még újdonságnak számító fényképezés területén próbálta ki magát, több pályatársához, például Barabás Miklóshoz is hasonlóan.

Keresett fényképészként majdnem 44.000 felvételt készített; a ma ismert 3000-ből választottuk ki a tárlatunkon bemutatott 200 képet.

A meglehetősen drágán dolgozó Borsos műtermét főként az arisztokrácia látogatta, de megfordultak nála a kor más kiemelkedő személyiségei, politikusok, művészek - köztük Liszt Ferenc - és a legdivatosabb hölgyek is.

Fényképészi működésének fénykora a kiegyezés körüli időre tehető, ezért szerepel hangsúlyosan kiállításunkon az 1867-es országgyűlési album, melyben 360 képviselő arcképe látható.

A Nemzeti Színház személyzete pedig a leköszönő intendáns számára készíttetett pompás kivitelű albumot, amelyben a teljes személyzet felvonul, köztük Erkel Ferenc hűséges kutyájával.

Mindezt a Borsos korában használt fényképészeti eszközök bemutatója teszi még szemléletesebbé.

Kiállításunk legelején a közönség elé tárjuk a Borsos életéről fellelhető dokumentumok nagy részét, a művészbarátai által róla készített arcképeket, ezt követően pedig a műveken keresztül próbáljuk megmutatni, ki is volt Borsos József, a művész.

A kiállítás tematikai egységei egyes problémák köré rendeződnek. Hogyan ábrázolta maga Borsos a művészek életét?

Kiket és hogyan festett meg Borsos, a jónevű arcképfestő? Rekonstruálhatók-e műveiből politikai nézetei, vagy az, hogy hogyan viszonyult kora kultúrájának egyes jelenségeihez?

Mely kiemelkedő kortárs személyiségekkel állt kapcsolatban? Fényképész-műtermének milyen szerepe volt a pesti nyilvánosságban?

És a részletkérdések: Ki volt a Nemzetőr? Miről pletykálnak a bál után a lányok? Melyik ifjú arisztokratát festette meg Borsos libanoni emírként?

A kérdésfelvetésekben és a művek közt így kirajzolódó összefüggésekben rejlik egyfajta szubjektivitás, amelyet a kurátorok vállalnak, és egyben biztatják a látogatókat, hogy ne csak egyenes vonalban haladjanak, ne csak az általuk kiemelt összefüggéseket vegyék észre, hanem maguk is próbáljanak új kapcsolatot keresni a kiállított tárgyak között.

A Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményében található Borsos-művek mellett magyarországi köz- és magángyűjteményekből, de külföldről (Ausztriából, Horvátországból, Olaszországból, Szlovákiából) is kölcsönzünk festményeket.

Ezeknek egy része hosszú ideig ismeretlen helyen lappangott, esetleg csak reprodukcióról vagy leírásból volt ismert.

A sokszor valódi nyomozási izgalmakat rejtő művészettörténeti kutatómunka módszereinek és nehézségeinek érzékeltetésére bemutatunk majd olyan műveket is - régi kiállítási katalógusok, fotók segítségével -, amelyek ma már nem lelhetők fel.

A kiállításhoz gazdagon illusztrált katalógus készül, mely a Borsos festői és fényképészi működéséről szóló tanulmányok mellett tartalmazni fogja ma ismert festményeinek és grafikáinak jegyzékét.

A kiállítás megtekinthető:

Magyar Nemzeti Galéria,
C épület, földszint
2009. június 19 – október 25.