100 éve született az ezoterika nagyasszonya

A nő, aki kortyolt a Vörös Oroszlán csodatévő elixíréből

Papír (Scherbák) Mária néven született, Papír Magdaként szerepelt a színpadon, Orsi Máriaként, később pedig asszonynevén, Szepes Máriaként publikált. Száz éve, 1908. december 14-én született Budapesten az író és lélekbúvár, a spirituális irodalom neves képviselője.

_{2008.12.12 14:32}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Papír (Scherbák) Mária néven született, Papír Magdaként szerepelt a színpadon, Orsi Máriaként, később pedig asszonynevén, Szepes Máriaként publikált. Gyermekkorában a színészet mellett filmezett és táncolt is, a kereskedelmi iskolában szerzett érettségit követően művészettörténetet, irodalmat és pszichológiát tanult, foglalkozott mélylélektannal, vallásfilozófiával és karakterológiával is.

Élete során volt újságíró, forgatókönyvíró és dramaturg, 1941 után szellemi szabadfoglalkozású. 1930-ban ment férjhez Szepes Bélához, Magyarország első síugró bajnokához, gerelyhajító olimpikonhoz és grafikushoz, aki 1986-ban bekövetkezett haláláig támasza, szellemi és lelki társa maradt. 1946-ban jelent meg A Vörös Oroszlán című misztikus regénye, amely egyszerre ismertté tette nevét. A halandókat halhatatlanná, a kiválasztottakat előző életükre is emlékezni képessé tevő csodaszer történetét Magyarországon bezúzták, de külföldön több nyelven is megjelent.

Azokban az években a politika és az irodalompolitika nem szerette a "túl sok filozofálást", különösen nem a misztikumra való hajlamot.

Szepes Mária nem talált kiadóra, így a gondolkodó mesehőse mögé rejtőzött, megteremtette Pöttyös Pannit, akinek kalandjain nemzedékek nőttek fel. Filozófiai írásai az 1980-as évektől kaptak nagyobb publicitást. 1988-ban Emberek és jelmezek címmel adták ki visszaemlékezéseit, mágikus-misztikus könyvei ezt követően sorozatban jelentek meg. 1989-ben publikálták az 1940-es években írt Varázstükör című regényét, s A mindennapi élet mágiája című könyvét, amelyben a siker és a kiegyensúlyozott emberi kapcsolatok titkát keresi.

Tudományos-fantasztikus regényeiben a keleti filozófiák hatása érezhető. Számos írásában foglalkozott az okkult tudományokkal, a reinkarnációval és a karma-tannal, pszichológiai, parapszichológiai műveket jelentetett meg, verseket írt. Az 1994-es Smaragdtábla című könyvében a modern tudomány és a hagyomány lényegét fejtegeti.

2003-ban Felhőszobrász címmel jelent meg tizennégy elbeszélést tartalmazó novelláskötete. Utolsó műve a 2007-ben Szibilla címen megjelent személyes naplója. Több szakmai kitüntetése mellett - kései elismerésként - 1994-ben a köztársasági érdemrend tisztikeresztjét, 1998-ban pedig a középkeresztet vehette át. Emberként és íróként is az emberek és a világ dolgainak fürkészése, minél pontosabb megismerése vezérelte.

Hitvallása szerint ahány ember, annyiféle világkép, annyiféle Isten-kép, annyiféle vallás létezik, türelemmel kell viseltetnünk a különféle nézetek iránt, de emellett jogunk van ahhoz is, hogy a sajátunkat kialakítsuk. Talán ő maga is kortyolt A Vörös Oroszlán csodatévő elixíréből, a Prima Materiából, mert igen magas kort ért meg, életének 99. évében, 2007. szeptember 3-án hunyt el Budapesten.