A detektívregény atyjának novellái magyarul

Ivott, nőzött, és beemelte a krimit a szépirodalomba

Egy kultuszíró a 20. század első feléből, aki lerakta a kemény bűnügyi regény alapjait. Egy kicsapongó életet élő tehetség megalkotta a keményöklű, magányos magánnyomozó örök alakját, akit talán leginkább Humphrey Bogart személyesített meg a filmvásznon.

_{2008.07.14 20:18}_ZONA

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Hemingway egyik mestere, a dialógusok nagy csiszolója, a tömörség tökéletesítője. Ő Dashiell Hammett, s most nagy regényei után megérkeztek magyarul novellái is.Sötétedik. Vagy éppen kora reggel van. Édes mindegy, csak legyen kevés a fény. A nyüzsgő belváros irodaépületének ötödik emeletén üvegajtó, rajta egy név, bent pedig egy férfi ül: a magánnyomozó. Kopogtatnak, s megkezdődik a szédítő tempójú hajsza a gyilkos után.

A történet sodró lendületű, a minimalistára csiszolt párbeszédek humora fogva tart, az események logikája kristálytiszta – és szellemes. A csavar pedig a végén mindig fordul egyet. És innentől semmi Henry James. A színek ma itt fehérek és feketék lesznek, mert olyan íróról lesz szó, aki az árnyalatok, a szűrt fények, a hosszú árnyékok és a sötét titkok tónusait festette borzongató izgalommal – és nagy tehetséggel. A krimi klasszikusa, Dashiell Hammett következik – és az ő novellái. Jöjjön tehát a férfi, aki felvette a ponyváról a krimit, és feltette a szépirodalom magasabban fekvő polcaira.

A kemény detektívtörténet, a hard-boiled mestere és atyja, egy műfaj megteremtője, az amerikai irodalom első ligájának egyik éljátékosa. Sokaknak talán még ismerősebb, ha azt mondom: az ember, akiről Humphrey Bogartot mintázták. Merthogy Dashiell Hammett (1894–1961) először, leginkább és legkézenfekvőbben egyenlő A máltai sólyommal. 1930-ban írt regényének főszereplője az elegáns, cinikus, de tisztességes és kőkemény Samuel Spade magándetektív, akit Bogart keltett életre a nagy rendező, John Huston 1941-es első filmjében.

És tessék ránézni Hammett fényképeire: a húszas évek snájdig figurája pillant ránk vissza dupla soros öltönyben és kalapban. De röppenjünk arrébb, mert Samuel Dashiell Hammett történetmesélése és pályája nem A máltai sólyommal kezdődött. A modern amerikai bűnügyi regény vezéralakja életében maga is volt magánnyomozó a Pinkerton ügynökségnél, volt kommunista szimpatizáns, tbc-s beteg, utóbbiból kigyógyult, annál kevésbé az életét az alkonyig kísérő alkoholizmusból, tivornyázásokból, kicsapongó életmódból és a kóros falánkságból – már ami a nőket illette.

Hammett kisvárosban született, apja a demokratáktól a republikánusokhoz állt át politikai előmenetele érdekében, de végül éppen ezért mennie kellett a körzetéből, így kerültek előbb Philadelphiába, majd Baltimore-ban telepedett le a család.

Szintén nőcsábász és szintén iszákos apja lebetegedése miatt a fiú hamar dolgozni kezdett, detektívként bejárta az országot, belépett a hadseregbe, megint nyomozott, megfigyelt – hogy aztán írni kezdjen, mert korábbi munkája folytán is vonzotta a bűnügyi történet, de elégedetlen volt a műfaj életidegenségével. Így esett, hogy alapjaiban újította meg, tette hitelessé, valóssá, élővé a detektívregényt.

A nagy kortárs/utód, a Hammettnél hat évvel idősebb, de regényeket nála jóval később, 1939-ben publikálni kezdő Raymond Chandler A gyilkosság művészete című híres esszéjében Ernest Hemingway fontos tanítómestereként jellemezte a remek párbeszéd-alkotási képességekkel megáldott Hammettet. Hammett, Chandler, Hemingway – ami közös bennük: dialógusaik tanítani valóan feszesek, élők és szellemesek. (És mindhárman alkoholisták voltak.) A tömény lényeglátás és lényegírás jól megragadható Hammett novelláiban is, amelyekből egy csokorral most jelent meg először magyarul.

Az író első történetét a legendás Black Mask magazin jelentette meg 1923-ban, hogy aztán éveken keresztül publikáljon ott. A magazin közölte először folytatásokban az átütő sikert és ismertséget hozó első regényét, A véres aratást is. A férfi, akit Spade-nek hívtak címet viselő novellaválogatás 18 írást gyűjt egybe, a történeteket 1924 és ’34 között publikálta magazinokban Hammett. Eközben vált híres íróvá: ebben az évtizedben jelent meg Az üvegkulcs és A cingár feltaláló című regénye. 1930-tól fényesen kereső szerző lett, akkor költözött Hollywoodba, ahol partik, szerencsejátékok, mulatozás és nőzések segítettek a bőségesen ömlő honoráriumok elherdálásában.

Addigra Hammett egyébként már túl volt egy házasságon, gyerekekkel, és végéhez közeledett viszonya a híres drámaírónővel, Lillian Helmannal is, akivel aztán haláláig barátok maradtak. De lapozzunk bele a kötetbe: az írások többségének hőse a feddhetetlen erkölcsű és kemény öklű magánnyomozó.

Több neve is van: Sam Spade mellett néhol felbukkan a ronda Alexander Rush, és gyakorta kísérhetjük útján a névtelen főszereplőt: ő pedig az egyes szám első személyben mesélő Continental Op, a Kontinentális Detektíviroda nyomozója. Közös mindőjükben konok kitartásuk, ahogyan kibogozzák a történteket, összerakják a mozaikdarabkákat, figyelnek és kérdeznek, hogy rájöjjenek a turpisságra.

További részletek a Zónában!