Novellák férfiakról és nőkről

Megjelent Cziczó Attila Galambketrec című regénye

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra időzítve jelent meg Cziczó Attila Galambketrec című novellaregénye. A közelgő Könyvhét előtt beszélgettünk a szerzővel könyvéről, az irodalomról, novellákról, férfiakról és nőkről, s nem utolsósorban az íróról.

_{2008.05.13 19:00ma.hu}

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret-Kisebb betűméret

Az egyik egyetemi lapban Pap Gergely kollégánk egy interjút készített a szerzővel. 

Pap Gergely: Miért írsz? 

Cziczó Attila: Miért ne? 

PG: Komolyan! 

CA: Komolyan ezért: miért ne? Megpróbáltam, mert éreztem valami bizsergést, meg amúgy is írni mindenki tud, akkor miért pont én nem? És rájöttem, hogy azért nem ír mindenki, mert nehéz írni. 

PG: Hogy érted, hogy nehéz írni? 

CA: Leülni, és leírni a szavakat, mondatokat, szerkeszteni, variálni nagyon nehéz. És nagyon nehéz kihúzni is, de ez más téma. 

PG: Miért pont novellaregény? Könnyebb? 

CA: Mihez képest? PG: Mondjuk egy regényhez képest. 

CA: Ezen nem is gondolkoztam. Így alakult. A téma volt fontosabb számomra, nem a forma. PG: Elolvastam, s elsőkét arra gondoltam, hogy alázod a nőket. Utána arra, hogy a férfiakat szapulod. Most akkor? 

CA: Nem bántok én senkit. Élethelyzeteket mutatok meg, ennyi. A nőket kimondottan szeretem. És férfi vagyok! 

PG: Nagyon tetszett, ahogy az időben haladva, a főhőssel együtt az írás maga is alakul. Fontos volt ez a szimbiózis? 

CA: Az író és hőse között? PG: Mondjuk! 

CA: Az is jópofa, ahogy a kezemben tartom egy kitalált figura életét, életének alakulását, de ez a nyelvi, irodalmi játék nagyon tetszett. 

PG: Tudom, hogy csúnyán fogsz rám nézni: önéletrajzi? 

CA: Van ilyen? Nem bántalak, mindenki ezt kérdezi. Nem létezik önéletrajzi regény, minden fikció, amit leírok (leírunk). Van néhány novellában saját élmény, de kiszíneztem, hozzáadtam, s ami a legnagyobb piszokság: elvettem belőle. Más megélni, és más emlékezni egy pillanatra. Nem tudom, melyik a szebb. 

PG: Szeretteid olvasták? Mit jelent nekik a „Galambketrec”? 

CA: Nem beszélgettünk erről. Öcsém biztos örül, hogy a galambunknak emléket állítottam. És sokan közülük talán magukra ismernek, pedig nem is róluk szól a történet. Vagy róluk szól, de véletlen, hogy passzolnak a sztoriba. Nem szeretem, amikor az olvasó ismeri az alkotót a mű keletkezése előtt – micsoda mondat! -, mert… olyan ez, mint egy mese rajzokkal: én akarom tudni egyedül, hogyan néz ki Hamupipőke, mert ő az enyém. Érted? 

PG: Értem. De miért te meséled el akkor a főhős életét? 

CA: Féléletét maximum, és nem én mesélem el, hanem ő.

Hozzáadom a könyvjelzőhözKüldd ide: DeliciousKüldd ide: DiggKüldd ide: FacebookKüldd ide: myspaceKüldd ide: twitter