Ő volt a női szexepil megtestesítője

25 éve halt meg Rita Hayworth amerikai filmcsillag

Huszonöt éve, 1987. május 14-én halt meg Rita Hayworth, a "nagy amerikai szerelemistennő", a második világháború utáni időszakban a női szexepil megtestesítője.

_{2012.05.12 12:59}_MTI

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Margarita Carmen Cansino néven született 1918. október 17-én, és előbb tudott táncolni, mint járni. Ami nem is csoda, hiszen apja spanyol bolerótáncos, ír-angol származású anyja a híres Ziegfield-revü tagja volt. Margarita előbb a családi lokálban, majd a határ mexikói oldalán, Tijuanában lépett fel bárokban apjával, a legenda szerint ekkor nevezték el róla a Margarita koktélt.

A csinos lány tizenkilenc évesen férjhez ment Edward Judson menedzserhez, aki sztárt faragott belőle. Beszédórákat vetetett vele, lefogyasztotta, hollófekete haját előbb barnára, majd szőkére festették, keresztnevét lerövidítették, vezetéknévként pedig megkapta az anyai Haworth-t, egy elegáns y betoldásával. Új alakjában először a Dante pokla című filmben tűnt fel (táncosnőként), a Charlie Chan Egyiptomban című alkotásban már néhány mondata is volt, az elsöprő (kassza)sikert pedig 1939-ben a Csak az angyaloknak van szárnyuk című film bemutatója jelentette.

A Columbia stúdió ezután kölcsönadta a Warner Brothersnek, ahol megszületett a démoni szőke vamp, a "szerelemistennő". Hayworth tánctudását Gene Kelly és Fred Astaire partnereként csillogtatta (utóbbi őt tartotta kedvenc táncpartnerének), a revüfilmek egyszerre tették sztárrá és bálvánnyá. Kellemes hangja ellenére filmjeiben ugyanakkor egész pályafutása során más énekelt helyette. Bár a magánéletben félénk, csendes, szerény jelenség volt, a filmvásznon robbanékony, érzéki nőket alakított.

Ő lett a női szexepil megtestesítője, a második világháború idején sok amerikai katona az ő fotóit nézegetve ábrándozott a frontvonalban. Képe felkerült a Life magazin címlapjára és valódi bombasikerként az 1946-ban a Bikini-szigeteken felrobbantott kísérleti atombombára is.

A jelenség egyik magyarázata, hogy a korábbi bálvány Greta Garbónak ugyan érzéki volt a szája és hosszú a lába, de csak 75 centiméteres a mellbősége, ezen a téren Hayworth viszont jóval kedvezőbb, 92 centis adottságokkal büszkélkedhetett. Sőt, az ő szája is tetszett a nézőknek, hiszen 1949-ben a világ legérzékibb ajkai tulajdonosának szavazták meg, a Max Factor kozmetikai cég pedig azonnal vele kezdte reklámozni új rúzsát.

Karrierje csúcsára 1946-ban a Charles Vidor irányításával forgatott Gildával ért. A film legalább akkora botrányt kavart, mint amilyen sikeres volt: a cenzúra nem csak egy (mai szemmel igen szolid) vetkőzős jelenetet kifogásolt, de azt is, ahogy a "végzet asszonya" egy másik jelenetben csábító lassúsággal húzta le hosszú fekete kesztyűjét. 1947-ben Hayworth második férje, Orson Welles rendezte A sanghaji asszony című filmjét, pályafutása talán legjobb színészi alakítását 1953-ban a Miss Sadie Thompson című filmben nyújtotta.

Karrierje az ötvenes évek végén indult hanyatlásnak, ebben szerepe volt akkor még nem diagnosztizált Alzheimer-kórjának is. Hayworth helyét új sztárok foglalták el a nézők szívében és az újságból kivágott képeken, utolsó musicaljében 1957-ben már együtt szerepelt utódjával, Kim Novakkal. Ezután jobbára Európában, főként Olaszországban forgatott, utoljára 1972-ben állt felvevőgép elé. Magánélete nem alakult szerencsésen, egyik férjével sem töltött együtt többet néhány évnél.

Öt férje közül négy szakmabeli volt, az egyetlen "civil" a multimilliomos muzulmán playboy, Ali Khan herceg, akinek kedvéért Hayworth a negyvenes évek végén néhány évre Európába települt. Betegsége, a szakmai és a magánéleti kudarcok depresszióssá tették, menedéket az alkoholban keresett, a sajtó ekkor már botrányaitól volt hangos. Az egykor gyönyörű filmcsillag utolsó éveit magányosan töltötte, az Alzheimer-kór 68 éves korában, 1987. május 14-én végzett vele. Emlékére évente jótékonysági gálát rendeznek, ennek bevételét az Alzheimer-kór kutatására fordítják.