Ágyékok, diktatúra, és egyéb rémmesék

Szeméremcsupszítás a kommunista kisvárosban

"Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban?"

_{2012.01.27 22:11}_ma.hu

Kinyomtatom

Fórumozok róla

+Nagyobb betűméret -Kisebb betűméret

_hirdetés

Ki gondolná, hogy a szeméremcsupaszítás oldhatja egy kommunista kisváros frusztrációit?

Pedig a diktatúra idején sokan apró, kézzel fogható örömökbe kapaszkodva evickélnek túl a mindennapokon, akárcsak Papp Sándor Zsigmond első regényének hősei, akik esendőségükkel, kiszolgáltatottságukkal, infantilis vágyaikkal mind-mind a néhai diktátor gyermekei. Egy "babaházban" élnek a Törekvés utcában, és körülöttük mindenütt ott feszül Ceauşescu üvegburája. Szerelem, felvonulás, árulás és félelem az életük, melyben a mindent és a semmit csupán egy hajszál választja el egymástól - egy rosszkor elhangzó mondat, véletlen baleset vagy egy titkosszolga kedélyváltozása. A regény felkavaróan, de vigasztaló humorral mesél Románia rendszerváltás előtti és azt követő időszakáról. Szereplői, akiken átgyalogol a történelem, hús-vér figurák, akik a történet végére jutva kivétel nélkül rokonaink és barátaink lesznek. Az ő életük is, Kertész Imre szavaival, "valakinek szóló élet, és ennyiben - s csakis ennyiben - értelmes élet, ha magát az élet értelmét különben teljes homály borítja is."

"Ha egy tónak képzeljük el a boldogságot, akkor miként lehet, hogy utólag mégis elfér egy pálinkáspohárban?"

Papp Sándor Zsigmond

Papp Sándor Zsigmond 1977-ben született az erdélyi Radócon. 1995 óta újságíró, 2005 óta a Népszabadság kulturális rovatánál. Eddig egy novellás- és két esszékötete jelent meg. A Semmi kis életek az első regénye. Budapesten él.